Paleoradiológiai vizsgálatok határon innen, határon túl

Habár az antropológia és a régészet is sokszor külön utakon járt, az elmúlt évek publikációi bizonyítják, mennyire fontos e két terület együttműködése a megfelelő következtetések levonása érdekében. Ugyanakkor az ilyen projektekben nem csak archaeozoológusok, fizikusok, vagy genetikusok, de radiológusok is részt vesznek. A képalkotó módszerek már a 19. század óta kiveszik részüket a múlt vizsgálatában. Nem csupán emberi vagy állati maradványokat, de régészeti emlékeket is vizsgálhatunk velük. Munkánk során dolgoztunk már kerámiaedényekkel, fémtárgyakkal, mumifikálódott emberi maradványokkal, ember- és állatcsontokkal. A radiológiai módszerekkel többletinformációt szerezhetünk a csontok belső szerkezetét illetően, vagy eddig nem látható hibák tárulnak szemünk elé egy kard esetében, illetve in situ vizsgálhatunk egy földlabdában fekvő, törékeny mellékletet. Jelen írásunkban a szakirodalomból és saját kutatási tapasztalatainkból merítve mutatjuk be a radiológiai módszerek elméleti hátterét, alkalmazhatóságukat az antropológia és a régészet területén, hangsúlyozva előnyeiket és korlátaikat is azzal a céllal, hogy a hazai szakmai közösség minél több tagját ösztönözhessük az ilyen jellegű módszerek alkalmazására.